A medál az a forma, amelyben a labradorit a legtöbbet tudja megmutatni magából. A nyakban lógó kő folyamatosan mozog, tehát a dőlésszöge lépésről lépésre változik, és pont ettől gyullad ki a felülete hol kékben, hol zöldben. Ugyanez a kő egy gyűrűben sokkal ritkábban villan meg, mert a kezet nem forgatjuk annyit a fényben.
Milyen méret működik a gyakorlatban
A boltokban futó medálok nagyjából két csoportra oszlanak. Az egyik a két-három centis, tenyérnyi hatású darab, amely önmagában viselve látványos, és nem kér maga mellé mást. A másik az egy-másfél centis, finomabb változat, amely hétköznapi viselethez való, és réteges nyakláncsorba is beilleszthető.
A választásnál a testalkatnál fontosabb, hogy milyen ruhához hordanád. Magas nyakú pulóverhez a nagyobb darab áll jobban, mert a kötött anyag elnyeli a kicsit. Ingnyakban, a gombok vonalában viszont a kisebb medál mutat jól, a nagy ott könnyen billeg és ütközik a gombsorral.
A vastagság is számít, és ezt sokan csak a csomagolás kibontása után veszik észre. A lapos, néhány milliméteres kő könnyű és jól fekszik, a domború, kupolás csiszolatú darab viszont vastagabb, nehezebb, és vékony láncon előrebillen.
A forma sem mindegy. A csepp és az ovális a leggyakoribb, mert ezek követik a kő természetes rétegződését, és így nagyobb felületen hozzák ki a fényjátékot. A szögletes, téglalap alakú darabok modernebb hatásúak, viszont az éles sarkok a legsérülékenyebb pontok, és a kopás is ott kezdődik.
Foglalat: amit a kő puhasága megkövetel
A labradorit a Mohs-skálán 6 körüli keménységű, és jól hasad, tehát ütésre nem karcolódik, hanem pattan. A foglalat feladata ezért nem díszítés, hanem védelem.
- A körbefutó, keretes foglalat védi a kő élét, és ez a legbiztonságosabb megoldás napi viseletre.
- A karmos foglalat több fényt enged a kőre, cserébe a sarkokat szabadon hagyja.
- A fúrt, foglalat nélküli megoldás a legsérülékenyebb, mert a furat körül koncentrálódik a feszültség.
- A ragasztott hátlap olcsó, de idővel enged, és a kő kiesik.
A fém színe ízlés kérdése, de a kék fényű köveknél az ezüst és a fehérarany a leggyakoribb választás, mert hűvös tónusuk erősíti a labradoreszcenciát. A sárgaarany ezzel szemben kontrasztot csinál, ami a zöldes és aranyos fényű daraboknál működik különösen jól. A labradorit medált érdemes a foglalat típusával együtt nézni, mert a kettő együtt dönti el, mennyire lesz hétköznapi darab.
Milyen lánc passzol hozzá
A lánc vastagsága a medál súlyához igazodjon. Egy vékony, hajszálnyi velencei lánc esztétikailag szép, de nehezebb kő alatt megcsavarodik, és a zárnál szakad el. Nagyobb medálhoz a pancer vagy a rolo lánc a biztos választás. A zár típusa is számít: a rugós karabiner egy kézzel kezelhető, a hagyományos kapocs biztonságosabb, viszont nehezebben csukódik, és emiatt sokan inkább otthon hagyják a darabot.
A hossz is dönthet arról, hogy a darab mindennapos lesz vagy a fiókban marad. A 42-45 centis lánc a kulcscsont alatt hozza a medált, ez az ingnyakhoz és a kerek nyakú felsőkhöz jó. A 50-55 centis hosszabb vonal a mellkas közepén ül, magas nyakú ruhákhoz és réteges viselethez való.
Anyagnál az ezüst a leggyakoribb, és érdemes tudni, hogy a 925-ös ezüst idővel sötétedik. Ez nem hiba, hanem a levegő kéntartalmú vegyületeivel lezajló felületi folyamat, és puha ezüsttisztító kendővel néhány mozdulattal visszahozható. A kő ilyenkor maradjon ki a tisztításból, elég a fémet átdörzsölni.
Bőrérzékenységnél a fém összetétele számít igazán. A nikkeltartalmú ötvözetek okozzák a legtöbb panaszt, ezért ha korábban volt már gondod ékszerrel, a 925-ös ezüst, a sebészeti acél vagy a nemesfém foglalat a biztosabb irány.
Mire figyelj a kő kiválasztásánál
Nézd meg, mekkora felületen fut végig a fényjáték. A jól vágott medálnál a teljes lap kigyullad egyszerre, a gyengébbnél csak egy sáv, a többi tompa marad. Ezt nem lehet utólag javítani, mert a kő belső rétegeinek irányától függ.
A szögtartomány legalább ennyire fontos. Döntsd meg a követ lassan előre és hátra, és figyeld, hány fokon belül marad látható a szín. Ha csak egyetlen ponton villan, a medál viselés közben ritkán fog megmutatkozni.
A repedéseket a fény felé tartva keresd. Egy-két hajszálnyi vonal természetes, a lapon végigfutó, éles repedés viszont gyenge pont, különösen fúrt kivitelnél. A hátoldalt is nézd meg: sok medálnál oda kerül a csiszolás durvább fele, és ha a kő vékony, a hátulról induló repedés a lapon is átüt.
Karbantartás, hogy évek múlva is ugyanaz legyen
Langyos víz, egy csepp szappan, puha kendő, azonnali szárazra törlés. Ultrahangos tisztítót és gőzt ne engedj rá: a rétegzett szerkezet és a ragasztott foglalat is rosszul viseli. Ha a medál mögé por gyűlt, egy puha, száraz ecset többet ér, mint a folyó víz alatt töltött percek.
A tárolás egyszerű szabálya, hogy a medál ne feküdjön kemény kövek között. A kvarcalapú darabok, tehát az ametiszt, a hegyikristály és a rózsakvarc keményebbek nála, ezért egy dobozban összedobálva ők karcolják meg őt, nem fordítva.
Használat előtt a krém és a parfüm száradjon fel. A vegyszer a kő fényét tompítja, a fémet pedig gyorsabban öregíti, és a kettő együtt teszi tönkre azt a hatást, amiért a darabot megvetted. A rendszeres, rövid odafigyelés itt többet ér, mint a fél évente elvégzett nagytakarítás.