Xi igazi kihívása nem Trump kereskedelmi háborúja
Donald Trump neve mára már egyfajta szimbólummá vált Kínában, különösen a nagykereskedelmi piacokon és vásárokon, ahol a kereskedők szinte egyetértenek abban, hogy a 145%-os vámok nem félelemkeltőek, hanem inkább gúnyos mémek és vírusként terjedő videók inspiráló forrásaivá váltak. Az ilyen tartalmakban gyakran jelennek meg mesterséges intelligencia által generált Donald Trump, JD Vance, az Egyesült Államok alelnöke, valamint Elon Musk, akik különféle termékek, például lábbelik és iPhone-ok összeszerelésével foglalkoznak. A helyzet Kínában nem úgy fest, mint egy olyan ország esetében, amely gazdasági fájdalommal néz szembe. Xi Jinping elnök határozottan kifejezte, hogy Peking nem fog visszalépni. Nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy Kína több mint 70 éve a saját erejére és kemény munkájára támaszkodik a fejlődés érdekében, sosem várta, hogy mások ajándékozottak, és nem fél semmilyen ésszerűtlen elnyomástól.
Kína gazdasági helyzete az utóbbi években jelentős változásokon ment keresztül. Míg korábban a gazdaság jelentős része az Egyesült Államokba irányuló exportból származott, ma már Kína sokkal kevésbé függ az amerikai piacon történő eladásaitól, mint egy évtizeddel ezelőtt. Ugyanakkor Trump vámemelései és a gazdasági nyomás olyan belső problémákra helyezik a hangsúlyt, amelyek már régóta jelen vannak a kínai gazdaságban. A lakáspiac válsága, a növekvő munkanélküliség és az öregedő népesség miatt a kínai fogyasztók nem költenek annyit, amennyire a kormány számít. Xi Jinping 2012-ben került hatalomra, azzal a vízióval, hogy Kínát megújítja, de ez a cél most komoly kihívásokkal néz szembe, nem csupán az amerikai vámok miatt.
A 1,4 milliárd fős népesség elméletileg hatalmas belső piaccal bír, de a fogyasztói kiadások a gazdasági bizonytalanság miatt csökkennek. A lakáspiaci összeomlás, amely sok család életmegtakarításait érintette, tovább súlyosbította a helyzetet. Az ingatlanfejlesztők továbbra is építkeztek, miközben a piac összeomlott, és a becslések szerint Kínában annyi üres lakás van, hogy az elég lenne hárommilliárd ember számára. Az üresen álló lakások sorai szinte mindenhol megtalálhatók, ezeket sokszor „szellemvárosoknak” nevezik. Még ha a lakások ki is vannak díszítve, a sötét éjszakákban kiderül, hogy valójában üresen állnak.
A kormány öt évvel ezelőtt lépett fel a fejlesztők hitelfelvételi lehetőségeinek korlátozásával, de a lakásárak csökkenése és a fogyasztói bizalom romlása már megtörtént. Az idei évre előrejelzések szerint a lakásárak 2,5%-os csökkenésére számíthatunk. A középosztálybeli kínai családok nemcsak a lakásárak miatt aggódnak, hanem azért is, hogy a kormány tud-e nyugdíjat biztosítani számukra. Az előttünk álló évtizedben körülbelül 300 millió ember lép ki a munkaerőpiacról, akik most 50-60 évesek. Ráadásul sok fiatal, aki egyetemet végzett, nehezen talál munkát, és a legfrissebb adatok szerint a 16-24 éves fiatalok körében a munkanélküliség már meghaladta az egyötödöt.
A kínai gazdaság nem tudja egyik napról a másikra átváltani az exportorientált modellt a belföldi keresletre. A rövid távú gazdasági nyomás mellett a helyi költés növelése is időt igényel. A kínai kormány erőfeszítései a gazdaság ösztönzésére több milliárd dolláros gyermekgondozási támogatásokat, magasabb béreket és több juttatást tartalmaznak. Ezen kívül egy 41 milliárd dolláros programot is bejelentettek, amely kedvezményeket kínál a fogyasztási cikkekre és elektromos járművekre, hogy ösztönözze az embereket a költésre.
Xi Jinping számára sürgető a helyzet, mivel az általa ígért prosperitás nem valósult meg. A fiatal generáció, amely aggodalommal tekint a jövőjére, komoly problémát jelenthet a Kommunista Párt számára. A pénzügyi sérelmekkel fűtött tüntetések számos esetben megugrottak az utóbbi hónapokban, ám a kormány gyorsan elnyomja ezeket a megmozdulásokat. A kínai társadalom médiájában a legfrissebb trendek között szerepel, hogy Trump „megijedt”, miután a közelmúltban finomítani kezdte a vámokkal kapcsolatos megközelítését.
Kína azonban nemcsak a helyi problémákra összpontosít, hanem a globális piacon is próbálja fenntartani pozícióját. Az elmúlt években a délkelet-ázsiai, latin-amerikai és afrikai országokkal való kapcsolatok bővítése érdekében lépéseket tettek, hogy csökkentsék a függőséget az Egyesült Államoktól. A Kínai Kommunista Párt úgy véli, hogy a Trump-adminisztráció vámpolitikája lehetőséget teremt a kínai diplomácia számára. Az új kihívások ellenére Xi Jinping abban bízik, hogy Kína hosszabb ideig bírja a gazdasági fájdalmat, mint Washington, és így képes lesz alakítani a globális kereskedelmi rendet.
Ezeket is érdemes megnézni
Mi rejlik az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok vámmegállapodásában?
DK új korszak előtt: Gyurcsány távozása és a jövő kihívásai
