
Kanadai jelöltek a fosszilis tüzelőanyagok mellett érvelnek, miközben a klímaváltozás háttérbe szorul
A kanadai szövetségi választások során a legfőbb téma Donald Trump, az Egyesült Államok elnökének fenyegetése, ami jelentősen háttérbe szorította az ország globális felmelegedéshez való hozzájárulásának kérdését. A két fő jelölt, Mark Carney liberálisai és Pierre Poilievre konzervatívjai új energia-infrastruktúrák kiépítését ígérik, miközben Kanada a nagyobb amerikai függőség csökkentésére törekszik. Carney, aki a Liberális Párt vezetője és miniszterelnök lett 2023 márciusában, azt ígéri, hogy Kanadát a hagyományos és zöld energiák globális nagyhatalmává alakítja. Ezzel szemben Poilievre a kőolaj- és gázipar fellendítését és az ipari szén-dioxid-adó eltörlését tervezi. Az idei választások során a környezetvédelmi kérdések háttérbe szorultak, ami éles ellentétben áll az előző, 2021-es választással, amikor a választók számára a környezetvédelem volt a legfontosabb téma.
A 2021-es választások során egyetértés volt a két fő párt között abban, hogy Kanadának gyorsan át kellene térnie a zöld gazdaságra, amelynek keretében júniusban elfogadták a nettó zéró kibocsátásról szóló törvényt. Ez a konszenzus azonban mára eltűnt. Carney, aki a Bank of England korábbi kormányzója, emellett az ENSZ klímaváltozással foglalkozó különmegbízottja és a Glasgow-i Pénzügyi Szövetség a Nettó Zéróért egyik társelnöke volt, most a karbonadó eltörlésével indította miniszterelnöki tevékenységét. Ez az adó, amely a Liberális Párt jellegzetes klímapolitikájának számított, 2019 óta volt érvényben, és a szén, olaj vagy gáztermékeket használó fogyasztókra nehezedett plusz terhet. Az adó népszerűtlen volt, a konzervatívok pedig könnyen az emelkedő megélhetési költségek felelőseként mutatták be. Poilievre még „Karbonadó Carney”-nak is nevezte riválisát.
Sokan úgy vélik, hogy az adó eltörlése politikai szempontból okos lépés volt, míg mások hibának tartják. Catherine Abreu, a Nemzetközi Klímapolitikai Központ igazgatója úgy nyilatkozott, hogy ezzel a lépéssel Carney elfogadta azt a narratívát, miszerint a klímaváltozással kapcsolatos politikák túl sokba kerülnek, amikor ez valójában nem igaz. Abreu szerint ez egy elveszített lehetőség volt arra, hogy új narratív keretet állítsanak fel a választások során.
Carney választási ígérete, hogy Kanadát „a világ vezető szuperhatalmává” alakítja a tiszta és hagyományos energia terén. Kampányában hangsúlyozza pragmatikus megközelítését, és a zöld energiával kapcsolatos projektek gyorsítását, a zöld közlekedés és épületek elősegítését ígéri, azonban túl sok részletet nem oszt meg. Továbbá a szén-dioxid-eltávolító technológiákba való befektetés fontosságát is hangsúlyozza.
Közben más tényezők is hozzájárultak ahhoz, hogy Carney klímaváltozással kapcsolatos retorikája csökkenjen. A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy 2023 vége óta a kanadai állampolgárok klímaváltozással kapcsolatos aggodalmai háttérbe szorultak, míg az emelkedő árak, energia- és lakhatási költségek váltak a középpontba. Az ukrajnai háború új hangsúlyt fektetett az ország gazdag természeti erőforrásaira, beleértve az olajat, gázt és fontos ásványokat. Mark Winfield, a torontói York Egyetem környezeti és városi változásokkal foglalkozó karának professzora kifejtette, hogy Kanada geopolitikai szempontból egyre fontosabb szereplővé válik, hiszen a szövetségesek igénylik az ország erőforrásait, különösen az orosz források helyett.
Pierre Poilievre, aki Carney utódjaként indul a választásokon, a megélhetési költségekre összpontosít, és szigorúbb törvényeket ígér a közbiztonság és a „woke” kultúra kérdésében. Poilievre, akinek pártja erős bázissal rendelkezik az energiarich régiókban, a kőolaj- és gázipar jelentős bővítését és a szén-dioxid-adó eltörlését szorgalmazza. Bár nem nyilatkozott arról, hogy támogatja-e Kanada nettó zéró céljait, azzal érvel, hogy jobb lenne a világ számára, ha Indiához és más ázsiai országokhoz „piszkos szén” helyett tisztább kanadai olajat és gázt exportálnának.
A választók számára a legfontosabb kérdés az, hogy melyik vezető képes a legjobban kezelni az Egyesült Államok harcias elnökét, különösen a kőolaj- és gázipar szempontjából. Kanada az Egyesült Államok legnagyobb külföldi olajszállítója, a nyersolaj-termelés körülbelül 90%-a az Egyesült Államokba irányul, így az energiatarifák hatása drámai következményekkel járhat a munkahelyekre és a gazdaságra. Carney a legutóbbi vitában kijelentette: „A kapcsolatunk az Egyesült Államokkal teljesen megváltozott. A vezetékek nemzeti biztonsági problémát jelentenek számunkra.” Az Egyesült Államoktól való függőség miatti aggodalom újraélesztette a gáz- és olajvezetékek iránti érdeklődést a nyugati tartományokból keletre, ahonnan az exportálható, új tengeri piacokra juthatna. A korábbi kísérlet, az Energy East vezeték 2017-ben számos ok miatt elakadt, többek között a különböző régiókban tapasztalt heves ellenállás és a szabályozási akadályok miatt.
A választási kampányban a Liberális és a Konzervatív Párt is ígéretet tett „energiafolyosók” gyorsítására, bár Carney erősen megosztott a vezetékek támogatásával kapcsolatban, tudva, hogy azok környezetvédők körében népszerűtlenek. Nehezen egyensúlyoz a Trump fenyegetésével szembeni védelem és a klímaváltozás elleni cselekvés között. A Kanadai Biztosítótársaság 2024-re 8,5 milliárd kanadai dolláros időjárással kapcsolatos biztosított veszteséget jelentett, ami háromszoros növekedést jelent a 2023-as adatokhoz képest. A két fő választási jelölt, akik a fosszilis tüzelőanyagok jelentős szerepét hirdetik a kanadai gazdaságban, összecsapással néznek szembe az ország klímavédelmi kötelezettségeivel. Yves-François Blanchet, a Quebec-i székhelyű Bloc Québécois vezetője azt állította, hogy a két jelölt tagadja a klímaváltozást. „Sajnálom, hogy tönkreteszem a bulit, de meseországot meséltek a tiszta olajról és gázról” – mondta az utóbbi viták során. Kanada nemzetközi szinten vállalta, hogy 2030-ra 40-45%-kal csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást a 2005-ös szinthez képest, de 2023-ra ez csupán 8,5%-os

