A „pesti bulvár” öröksége. Színház és tömegkultúra a szocialista korszakban (1957-1963)

A szeminárium interkulturális problémaként törekszik értelmezni azokat a radikális változásokat, melyek a szovjet szocialista realizmus (elmélet és gyakorlat) erőszakos transzferje nyomán mentek végbe a magyar színházi szórakoztatásban. Az operett – mint előadásforma – egy évszázada folytonos jelenléte a honi tömegkultúrában magyarázza a hozzá kapcsolódó kulturális jelentések sokaságát. A kurzus módot ad a máig legjellegzetesebb magyar színházi exportműfaj 1956 forradalom utáni átértelmeződéseinek levéltári források, korabeli dokumentumok segítségével való megismerésén túl a XX. századi magyar tömegkultúra néhány sajátosságának megértésére. Utóbbihoz a kulturális örökség, kulturális transzfer, népszínház, musical, színház és interkulturalitás, szocialista realizmus és a tömegkultúra fogalmainak értelmezésével igyekszünk közelebb kerülni.

A XX. század fordulójára Budapesten is kialakultak az üzleti alapú, szórakoztató magánszínházi modell működésének feltételei. A pesti színházi ipar termékei – elsősorban Kálmán, Lehár operettjei – rövidesen könnyen értékesíthető áruvá váltak a nemzetközi szórakoztatóipari piacon. A szakirodalom az 1920-40-es évek Budapestjét – New York, Párizs, London és Bécs mellett – a kozmopolita zenés színház egyik központjaként határozza meg.  1949, a színházak államosítása után a szocialista realista esztétika jegyében, szovjet operettel kívánták felváltani a vicces, stilizált „öncélú játékstílussal” bíró magyar operettet. A Fővárosi Operettszínház előadásaitól elvárták, hogy az ideológiai propaganda eszközei legyenek.

A szemináriumon elsősorban annak a kulturális stratégiának a következményeit vizsgáljuk, melynek értelmében 1949-től, de még 1956 után is, a hagyományosan szórakoztató célú zenés színháztól is elvárták a mindenkori pártirányvonal, az aktuális taktikától függően hol nyílt, hol áttételes tematizálását, illetve támogatását. Eme a színházi szakma képviselői számára nyilvánosan és a hivatali dokumentumokban is megfogalmazódó követelmény érintette mind a librettót (kortárs téma állandó erőltetése), mind a játékstílust (komikus poéntechnika helyett szocialista realizmus számonkérése). A pártállami színházi irányítás e törekvése következtében mind a librettókból, mind a bemutatókkal, vendégjátékokkal kapcsolatos hivatali iratokból, illetve kritikákból kirajzolódik a vizsgált időszak egyfajta alulnézeti politika- és társadalomtörténete is.

Az elsősorban levéltári dokumentumok alapján vizsgálandó 1957-1963-as időszak elsősorban a zenés szórakoztató színháznak szánt új funkció és presztízs miatt érdekes. 

A7 1957-63-as korszakot a színházi szférában három időszakra bontva vizsgáljuk. A forradalom következtében előállt zavar vizsgálata után, a második időszak a konszolidáció elérésére tett erőfeszítéseket vizsgálja 1958-ig.  1958 politikai (Nagy Imre és társai 1958. június 16-i kivégzése) és kultúrtörténeti szempontból is korszakhatár. Ugyanis augusztus 25-én az MSZMP KB művelődéspolitikai határozatainak megjelenésével új kulturális doktrína született. Az ellenállás végét jelző politikai határt jelent az 1958. november 16-i országgyűlési és tanácsi „választás” is, melyet az MSZMP, hivatalosan a Népfront jelöltjei 99, 6%-al nyertek meg.

A korszak zárása az 1963. márciusi általános amnesztia az 1957-1958-ban elitéltek számára. Előtte, 1962 augusztusában az MSZMP KB határozatot hoz a személyi kultusz megbélyegzéséről, s a „Rákosi klikk” tagjainak pártból való kizárásáról. 1962. december 20-án pedig az ENSZ közgyűlése leveszi napirendjéről a magyar kérdést, főtitkára Magyarországra látogat. 1963 után tehát egy új társadalom, kultúr- és színháztörténeti korszak következik.

Források:

Levéltári források:

Művelődésügyi Minisztérium

XIX-I-4-fff Kollégiumi ülések 1957-1967

XIX-I-4-eee Miniszterhelyettesi értekezletek 1957-1974

XIX-I-4-ff Színházi főigazgatóság (főosztály) 1958-1973

XIX-I-4-aaa Aczél György miniszterhelyettes általános iratok

Magyar Szocialista Munkáspárt

M-KS-288-4 Központi Bizottság (Ideiglenes Központi bizottság) 1956-1989

M-KS-288-5 Politikai Bizottság (Intéző Bizottság)

M-KS-288-22 Agitációs és Propaganda osztály (Társadalompolitikai Osztály) 1957-1989

M-KS-288-33 Tudományos és Kulturális Osztály 1957-1963

M-Ks-288-34 Tudományos és Közoktatási Osztály 1964-1966

M-KS-288-36 Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály 1967-1988

Külügyminisztérium

XIX-J-1-k Általános iratok 1945-1979.

XIX-J-1-j TÜK iratok1945-1979

Bukaresti Nagykövetség

XIX-J-33-a TÜK iratok 1944-1960

XIX-J-33-b Adminisztratív iratok 1945-1957

Moszkvai Nagykövetség

XIX-J-42-a TÜK iratok 1946-1961

XIX-J-42-b Adminisztratív iratok 1946-1960

Adattárak:

ALPÁR Ágnes, KEMÉNY Klio, SZAKÁTS Károly (eds.) A magyar színházak műsora 1949-1969. Függelék: a budapesti színházak műsora 1945-1949, Magyar Színházi Intézet, Budapest 1970.

ALPÁR, Ágnes, Harminc év vendégjátékai, 1945-1975, Budapest, Magyar Színházi Intézet, 1977.

KOCH, Lajos, A Fővárosi Operettszínház műsora. Adattár, Budapest, Magyar Színházi Intézet, Budapest, 1972.

TÁRNOK, János, A magyar játékfilmek nézőszáma és forgalmazási adatai. 1948-1976, Budapest,  Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, Mokép, 1978.

TARÓDY-NAGY, Béla (éd.), Színpad és közönség. Magyar színházi adatok. I-II. Művelődéstani könyvtár, Budapest, Színháztudományi Intézet, 1962.

Kulturstatisztikai adattár 1962, Budapest, Központi Statisztikai hivatal, 1963.

MOLNÁR Klára (szerk.), Orosz és szovjet színművek a magyar színpadokon. 1945-1979, Budapest, Magyar Színházi Intézet, 1979.

Korabeli kiadványok:

Film, színház, muzsika

Szakirodalom (előzetes lista):

Assmann Jan, A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrában, Atlantisz könyvkiadó, Budapest, 1999.

Carlson Marvin, „A színház közönsége és az előadás olvasata”, In. Criticai Lapok, 2000, 3-4. 

During Simon, "A kritikai kultúrakutatás történetéről", Replika, 17-18, pp. 157-181., 1995.

Dyer Richard: „Entertainment and utopia”. In: During, Simon (ed.): The Cultural Studies Reader. Routledge: London and New York, 1993. p. 272-283.

Gazdag Gyula, "Operett és valóság", Szubjektív magyar filmtörténet 1964-1994, Osiris-Századvég, pp. 298-300, 1994.

Greenblatt Stephen, A társadalmi energia áramlása. In uő: Testes könyv I. Szeged, 1996, p. 355–372. 

Hanák Péter, „A bécsi és a budapesti operett kultúrtörténeti helye”, Budapesti Negyed  V. évf. 2-3. 9-31, 1997.

Bástyasétány 74, (1984), rendező: Gazdag Gyula 


Követelmények, értékelési szempontok (órai munka, vizsga stb.):

Az órák rendszeres látogatásán túl kötelező

1. 4 a témával kapcsolatos forrás vagy dokumentum (levéltári dokumentum, kortárs sajtótermék) értelmezése, kontextualizálása írásban - 40%


2. egy szemináriumi dolgozat írásban való benyújtása - 50%


3. órai aktivitás - 10%