OTKA

A 19. századi magyar nemzetépítés elemeinek értelmezése új szempontok és források alapján
Az OTKA által támogatott OTKA NI 69207 számú kutatási program
(2007–2010)

 

A kortárs történetírásban ma már általánosan elfogadott nézet, hogy a modern nemzetek kiépülése egy soktényezős, sokszereplős történeti folyamat eredménye. A 19. századi Európában Magyarország egyik sajátossága, hogy e folyamatot jellegzetesen átszövik a rendi világ (és nemzetfelfogás) továbbélő értékrendje, társadalmi intézményei, mentális struktúrái. Kutatásunk e kettősség elemzését tűzte célul néhány konkrét, jól megragadható és e szempontból eddig kevéssé vizsgált kutatási területen, mint a gazdaság- és egyháztörténet, az utazás, a nemzeti szimbólumrendszer olyan elemei, mint a nemzeti táj, illetve a nemzeti divat, a tankönyvirodalom, az udvari kultúra és a színpadi szórakoztatás története. A választott alapkutatások témái különösen alkalmasnak tűnnek annak kimutatására, hogy míg a domináns nemzetépítő diskurzus egységes nemzeti kánon megteremtésén fáradozott, a korabeli társadalmi környezet kifejezetten heterogén (rendi, felekezeti, nyelvi, kulturális stb.) elemekből épült fel, amelyek nem feleltek meg a kánonban megfogalmazódó nemzetkép egyneműsítő elvárásainak. A mai elméleti koncepciók szerint a nemzet elsősorban diskurzusként fogható fel. Kutatásunk a modern nemzetet létrehozó diskurzust mint a korabeli társadalom eltérő nézeteinek és praxisainak közös termékét helyezi előtérbe: ennek fényében nem kisebb történeti probléma válik láthatóvá, mint magának a nemzetépítés folyamatának a gyökere. Arra a kulcsfontosságú ellentmondásra mutatunk ugyanis rá, amely a nemzetről szóló korabeli diskurzusok és az őket létrehozó társadalmi háttér között feszült. A kibővült Európai Unió új aktualitást ad a nemzeti társadalom hasonló szempontrendszerű tudományos vizsgálatának, hiszen a lassan létrejövő politikai egységben korántsem oldódtak fel azok a kulturális, gazdasági, társadalmi komponensek és feszültségek, amelyek vizsgálata során a történész számos analógiát fedezhet fel az európai integrációs folyamat és a nemzet kiépülésének folyamata között.

 

 

Nouvelles sources et nouvelles approches du processus de construction de la nation hongroise au 19e siècle

Dans les sciences historiques contemporaines il est désormais admis que la formation des nations modernes est la résultante d'un faisceau complexe de processus et de facteurs à acteurs multiples. Dans l'Europe du 19e siècle, une des particularités de la Hongrie est l'interpénétration caractérisée des valeurs, des institutions et des mentalités de l'ancien monde des ordres - et donc de la nation nobiliaire- avec celles du naissant univers national moderne. Notre objectif est d'analyser ce phénomène de coexistence syncrétique dans plusieurs domaines à la fois concrets, bien documentables et peu explorés sous cet angle tels que l'histoire ecclésiale et économique, la littérature du voyage, la culture de cour, des volets du système de symboles nationaux comme le „paysage national" ou la „mode nationale" du 19e siècle, l'évolution des manuels scolaires, ou encore, l'histoire des figurations théâtrales hongroises. Ces thèmes de recherche d'apparence hétéroclite sont propres à démontrer un fait passablement méconnu : tandis que le discours nationalitaire dominant s'efforçait d'établir et de renforcer un canon national unifiant, la société concernée était constituée d'éléments remarquablement hétérogènes provenant aussi bien de la stratification des ordres et de la diversité confessionnelle que d'une considérable variété linguistique et culturelle qui opposaient une résistance durable à l'effet homogénéisant de l'image canonique en cours d'élaboration. Selon les théories actuelles, la nation est à concevoir avant tout comme une formation discursive. Notre recherche considère ce „discours" ayant engendré la nation moderne comme le produit d'une longue série de compromis entre les différentes visions et pratiques de la société qu'il cherchait à uniformiser. En somme, nous proposons de remonter aux sources mêmes de la construction de la nation hongroise moderne, soit aux incontournables contradictions et tensions entre les discours nationalitaires du 19e siècle et les réalités sociales de cette époque. À l'heure de l'élargissement de l'Union Européenne à des états-nations au passé tout aussi riche en contradictions, une recherche de ce type a un autre enjeu.Au fil de la lente et bien problématique unification politique de l'Europe, le modèle national reste, volens nolens, inévitable référent. Et nous constatons que dans ce cadre plus ou moins formel les divergences et tensions culturelles, économiques ou sociales évoquées sont loin d'être disparues. A les analyser à la lumière des enseignements précis du passé, l'historien pourrait étayer, infirmer ou découvrir quelques analogies entre le processus de la nation moderne et celui de l'intégration européenne en cours.

Hungarian (informal) Frendh (Fr) English (United Kingdom)