Doktori védés, habilitáció - archívum

Czoch Gábor habilitációs előadása (2010. május 27.)

2010. május 27. (csütörtök) du. 14 órától kerül sor
Czoch Gábor habilitációs előadására
 
A nemzeti identitás első állami felmérése a 19. század közepén. Az 1850/51-es összeírás és a nemzetiségi megoszlás kérdései Kassa példáján
 
címmel az ELTE BTK 1088 Budapest Múzeum krt. 4/D Alagsori Tanácstermében.

Az előadás vázlata

Az előadás a Nemzetépítő diskurzusok a 19. századi Magyarországon című, egy féléves kollégium 9. előadásának rövidített változata.

1. Az előadás első, bevezető részében az 1850/51-es, úgynevezett osztrák katonai népszámlálás politikai hátterének ismertetésére kerül sor. A részletesebben kifejtett témák:
• A Habsburg birodalom helyzete az 1848/49-es forradalom és szabadságharc után.
• A „nemzeti egyenjogúsítás” programja.

2. Az előadás második részében az 1850/51-es összeírás megszervezésének és lebonyolításának módját mutatjuk be. A részletesebben kifejtett témák:
• Az osztrák statisztikai adatszolgáltatás és Czoernig báró működése
• A népszámlálás kérdéseinek ismertetése
• Az adatfelvétel problémái

3. Az előadás harmadik részében a népszámlálási eredményeket foglaljuk össze, különös tekintettel a nemzetiségi megoszlásra vonatkozó adatsorokra, majd pedig a népszámlálás korabeli visszhangját, és a nemzetiségre irányuló kérdés kapcsán felmerült vitás kérdéseket foglaljuk össze. A részletesebben kifejtett témák:
• A  Monarchia, és azon belül Magyarország nemzetiségi megoszlásának jellemzői.
• A népszámlálás eredményeinek korabeli– osztrák és magyar–megítélése, sajtóvisszhangja.
• Hogyan lehet felmérni a nemzetiségi hovatartozást? Eötvös József kritikájának ismertetése.

4. Az előadás negyedik részében a nemzetiségi kérdésre adott válaszok részletesebb elemzésére kerül sor egy multietnikus regionális központ, Kassa esetében. A választott település példáján keresztül a nemzetiségi megoszlás társadalmi dimenzióit, illetve a nemzetiségi adatsoroknak egy lehetséges kritikai értelmezését, feldolgozási módját mutatjuk be. A részletesebben kifejtett témák:
• A publikált adatsorok, illetve az egyéni bevallások alapján készített adatbázisunk szerinti kassai nemzetiségi összetétel különbségei.
• A nemzeti hovatartozás megvallásának problémái.
• A nemzeti hovatartozás és a társadalmi rétegződés összefüggései Kassán.

5. Az előadás összegzésében egyrészt a nemzeti identitás kialakulásának, mint történelmi folyamatnak az értelmezésére, másrészt a nemzeti hovatartozásnak az egyéb identitást meghatározó korabeli tényezők (vallás, rendi-jogi státusz, lakóhely, nem) közötti elhelyezésére kerül sor.

Az előadásom a Nemzetépítő diskurzusok a 19. századi Magyarországon című, egy féléves kollégium 9. előadásának rövidített változata. A középpontba állított általános problematika a modern nemzeti identitás kialakulásának összetett történelmi folyamata. E helyütt nem térnék ki részletesen a különböző nacionalizmuselméletek könyvtárnyi szakirodalmára, ennek a kérdésnek szentelném a tervezett előadássorozat első két előadását, kiemelve Ernest Gellner, Eric Hobsbawm, Benedict Anderson és Anthony D. Smith elméleteit. Mindebből most csak azt emelném ki, hogy a modern nemzet kialakulásának különféle interpretáció közül saját felfogásomhoz Anthony D. Smith elgondolása áll a legközelebb. Mint jól ismert, Smith nem kérdőjelezi meg, hogy a modern nemzet és a nacionalizmus megjelenése a modernitáshoz kapcsolódik, de a „modernistákkal” szemben, mint Gellner, vagy John Breuilly azt hangsúlyozza, hogy a nemzetek nem a semmiből tűnnek elő hirtelen, hanem előzményei vannak. Másfelől Smith nem tagadja, hogy a nemzeteket konstrukciónak is tekinthetjük, kitalált hagyományra épülő, elképzelt közösségeknek, Hobsbawm, illetve Benedict Anderson nyomán, de azt hangsúlyozza, hogy kialakulásuk olyan történelmi folyamatok eredménye, melyben a tudatos emberi cselekvésnek és az emberi akarattól független tényezőknek egyaránt szerepe van. Smith úgy fogalmaz, hogy
„a nemzeteket konstrukcióknak, vagy a nacionalista (illetve az egyéb) elitek vízióinak is tekinthetjük, de analitikusan szétválasztható hosszú távú folyamatokban testet öltő valódi történelmi formációként is felfoghatjuk őket” (A nemzetek eredete, eredetileg Ethnic and racial studies, 1989, lásd Kántor, 206. eredetileg lásd még The ethnic origins of nations, 1986). és mindkét elem fontos szerepet játszik kialakulásukban.
A modern nemzet és a nacionalizmus megszületésének elméleti, modellszerű megfogalmazását gyakorló történészként azonban elsősorban az empirikusan megfigyelhető jelenségek értelmezése szempontjából tartom fontosnak. Smith felvetései számomra azért is megszívlelendőek, mert ennek alapján a modern nemzet, illetve a nemzeti identitás kialakulásának egy komplex történelmi vizsgálati programja fogalmazható meg.

Előadásomban ennek az összetett folyamatnak néhány aspektusával kívánok foglalkozni. A rövidített változatban nem térhetek ki, a habilitációs anyagomban leadott előadásvázlatban jelzett minden pontra részletesen.
Az első részben, rövidebben, a reformkori városokkal kapcsolatos országos politikai közbeszédet, a városok különféle reprezentációit kívánom elemezni a modern nemzetépítő folyamatok szempontjából. Ezt követően, az 1850/51-es úgynevezett osztrák katonai népszámlálás adatsorai alapján lokális szinten igyekszem megvizsgálni a nemzeti identitás alakulásának néhány kérdését Kassa városának példáján keresztül.

A magyarországi városi fejlődéssel, és különösen a teljes jogú városnak elismert, szabad királyi városi kiváltsággal rendelkező települések helyzetével kapcsolatos korabeli tudományos értekezésekben, röpiratokban és az országos politikai vitákban a 18. század végétől a városokkal szemben erősen kritikus hangnem uralkodott, és ez jellemző maradt végig az általunk itt vizsgált korszakban, tehát a 19. század közepéig. Közelebbről vizsgálva azonban a megfogalmazott kritikákban bizonyos hangsúlyeltolódás fedezhető fel. A különböző bírálatok kezdetben a városi népesség, és a városok csekély számát vetették fel, illetve kritizálták a városi gazdaság fejletlenségét. A városokkal kapcsolatos politikai viták különösen akkortól erősödtek fel, amikor az 1825/27.- évi országgyűlésen az alsótáblán a vármegyei követek a szabad királyi városok képviselőinek csupán összesen egy országgyűlési szavazatot voltak hajlandóak elismerni, amit természetesen a városok követei sérelmeztek, és a történeti jogokra hivatkozva a fejenkénti szavazatot követelték. A városok országgyűlési szavazatjogáról folyó vita egészen az 1848-as forradalomig elhúzódott. E vita kapcsán a városokkal szembeni kritikák sorában elhangzott, hogy a városok vezetése korrupt, a tisztségek elosztását a nepotizmus jellemzi, az, hogy a városok vezetése oligarchikus, csupán egy szűk, önmagát kiegészítő politikai elit kezében összpontosul, továbbá a vármegyei nemesség képviselői felhánytorgatták, hogy a városok túlzottan is függenek a központi hatalomtól és bécsi udvar politikájának szekértolói. E kritikák sorában merült föl a városi polgárság nemzetiségi hovatartozásának kérdése is, vagyis az, hogy a polgárság idegen, döntően német származású. Az 1832/36. évi országgyűlés elején például Pozsony megye első követe a következőket hozta fel: „a városok nem függetlenek, választások hibás, a committenseik nincsenek törvényhozói választókká kvalifikálva. Nationalitások csekély, a közlélek közöttük kifejlődve nincs.
Ez a kritika, mely a kezdeti megjelenésekor csupán egy volt a többi bírált jelenség sorában, az 1830-as évektől kezdve azonban mindinkább az előtérbe került. A polgárság nemzeti hovatartozásának problémáját döntően a liberális nemesi ellenzék képviselői vetették fel. A városokkal szembeni kritikájukban, illetve a velük kapcsolatos politikai álláspontjukban az 1840-es évekre immár meghatározó elemmé vált az, hogy a polgárság idegen, vagyis német eredetű, és megfogalmazódott a magyarosításuk szükségességét hirdető program is. Az 1840-es évek közepén, így az 1843/44. évi országgyűlésen már olyan vélemények is megfogalmazódtak, hogy a városok minden kritizált gyengesége és problémája a polgárság idegen – német - származására vezethető vissza.
A városokkal kapcsolatos politikai diskurzus jelzett változásai általánosságban is a nemzeti kérdés illetve a modern magyar nacionalizmus kibontakozását jelzik, azzal összefüggésben kerül a városi polgárság nemzeti hovatartozása az országos politikai érdeklődés homlokterébe. Itt csak röviden szeretnék utalni Szűcs Jenő gondolataira, akinek egyébként a modern nemzet kialakulásával kapcsolatos nézetei rokoníthatók az idézett Anthony D. Smith-ével, de ez utóbbit megelőzve fejtette ki őket. Szűcs szerint a modern nacionalizmus nem egyéb, mint hogy három, már korábban is létező fogalom összekapcsolódása, vagyis a politikai közösség, a politikai lojalitás és a nemzetiség fúziója. Másként fogalmazva, a politikai hűség és a nemzetiségi hovatartozás, mely korábban korántsem feltétlenül járt együtt, a modern nacionalizmus gondolatrendszerében kapcsolódik össze szorosan. Éppen ezt érhetjük tetten a városokkal kapcsolatos reformkori diskurzusban, amikor a polgárság német származását és a bécsi udvarhoz való hűségét összekapcsolják. (A nemzet historikuma és a történetszemlélet nemzeti látószöge, 87. o. első megjelenés 1968, )
A városok képviselői a fent röviden jellemzett negatív képpel szemben igyekeznek saját reprezentációjukat szembeállítani. Ezt a városi önreprezentációt tehát jelentős részben az ellenük megfogalmazott kritikákra adott válaszreakcióként értelmezhetjük. Teljes mértékben igaz ez a polgárság származásával kapcsolatos bírálatokra. Az 1843/44. évi országgyűlés vitáinak elemzése két okból is igen értékes a jelen szempontunkból, hiszen mint jól ismert ezen az országgyűlésen a magyar nyelv ügye, illetve a szintén részletesen tárgyalt városi reform kapcsán a nemzeti kérdés és a városok problémája is középpontban állt.
A döntően németajkú polgárságuk miatt leginkább érintve érzett északi, nyugati területeken fekvő városok képviselői, jól láthatóan a minél kedvezőbb politikai jogosítványok, a minél több országgyűlési szavazat elérése érdekében átveszik a velük szembeni kritikák nyelvezetét, és néhol mosolyra késztető igyekezettel bizonygatják magyar elkötelezettségüket, a hazának tett történelmi szolgálataikat. Erre vonatkozóan csak egy példát idéznék: Bártfa képviselőjének egyik felszólalásából: „ezek a most nem teljesen magyar ajkú városok védték meg és tartották fenn a hazát a magyarok részére [... ] hogy pedig honi nyelvöket is szeretik, azt naponta tanúsítják azzal, hogy a polgárok a magyar nyelvet teljes igyekezettel tanulják, és maguk is terjesztik.”
Az ilyen, és hozzá hasonló felszólalásokból az érzékelhető, hogy a városi követeknek nem esett annyira nehezére magyar kötődésük hangsúlyozása, a nemzeti diskurzus átvétele. Az ő érvelésükben és felfogásukban ugyanis nem a nemzetiségi hovatartozásnak volt hangsúlyos szerepe, hanem a rendi alkotmányban a városoknak és a polgárságnak biztosított privilégiumoknak. A városi társadalmon belüli törésvonalak tekintetében nem a nyelvi, nemzeti hovatartozást tartották elsődlegesnek, hanem a vallási hovatartozást, de  mindenekelőtt a polgári kiváltság meglétét, vagy hiányát. Az ő diskurzusukból kibontakozó reprezentáció a várost alapvetően a kiváltsággal rendelkező polgársággal azonosították. Ez utóbbit pedig az 1840-es években e felfogásuk szerint egyre inkább a lokális gazdasági és kulturális elittel kívánták megfeleltetni.

Az országos politikai diskurzusban tehát a városokkal kapcsolatban úgy tűnik, hogy az 1830-as évektől kezdődően kerül mindinkább előtérbe a polgárság nemzeti hovatartozásának kérdése a politikai elit vitáiban. Kérdés azonban, hogy vajon az országos politikai diskurzusban előtérbe kerülő nemzeti identitás problémája miként jelentkezhetett a lokális társadalmi gyakorlatban? Miként ragadható meg, és megragadható-e egyáltalán a nemzetiségi hovatartozás tényezője a közösség szerveződésében, a társadalom tagolódásában?

Le voyage d’Angleterre 1660-1789 - Gelléri Gábor (2009. november 27.)

M. Gábor GELLÉRI
soutiendra sa thèse de doctorat intitulée
« Cette chose ordinaire et inutile ». Le voyage d’Angleterre 1660-1789 :
Défi philosophique, enjeu politique, pratique sociale

Le jury sera composé de
M. Gilles BERTRAND
M. André  BURGUIÈRE (co-directeur de thèse)
M. György GRANASZTÓI (co-directeur de thèse)
M. Gábor KLANICZAY

La soutenance aura lieu
vendredi le 27 novembre 2009 à 14 heures
à  l’École des Hautes Études en Sciences Sociales,
54 bd Raspail, Paris 6e (M. Sèvres-Babylone), salle 524.
La soutenance sera suivie d’un pot dans le hall de l’École.

Klement Judit: A magyar malomipar a századforduló társadalmában. Vállalkozók a budapestimalomiparban - disszertációvédés (2008. december 16.)

MEGHÍVÓ

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem, BölcsészettudományiKar Doktori Tanácsa
valamint a Történettudományi Doktori Iskola,
Gazdaság- és Társadalomtörténet Doktori Programja
tisztelettel meghívja Önt
 
Klement Judit
A magyar malomipar a századfordulótársadalmában – Vállalkozók a budapesti malomiparban

című doktori disszertációjának nyilvános védésére.

A bizottság elnöke:
Dr. Bácskai Vera prof. emer.

Hivatalosan felkért bírálók:
Dr. Halmos Károly PhD.
Dr. Pogány Ágnes dr. habil.

A bizottság titkára:
Dr. Tomka Béla dr. habil.

A bizottság további tagjai:
Dr. Pajkossy Gábor dr. habil., Dr. Czoch Gábor CSc., Dr. Csapó Csaba PhD.

Témavezető:
Dr. Kövér Györgydr. habil.

A nyilvános védés időpontja: 2008. december 16. (kedd) 15.00
A nyilvános védés helyszíne: ELTE BTK Kari Tanácsterem
(1088 Budapest, Múzeum krt. 4/A.épület, fsz. 39.)

A dolgozat megtekinthető az ELTE BTK TörténetiIntézet Könyvtárában
(1088 Budapest, Múzeum krt. 6-8. II. emelet)

Doktori védés, habilitáció

Hungarian (informal) Frendh (Fr) English (United Kingdom)