Kolumbia szélerőművei: ígéretek és kihívások az őslakosok számára

José Luis Iguarán, a Wayuu közösség tagja, amikor kilép a la guajirai otthonából, egy lenyűgöző látvány fogadja: tíz hatalmas szélturbina sorakozik a kaktuszokkal benőtt tájon, melyek a Karib-tenger felé néznek. A Wayuu indián csoport, amelyhez Iguarán is tartozik, évszázadok óta él ezen a száraz félszigeten, ahol kecskéket tenyésztenek, növényeket termesztenek, sót bányásznak és halásznak. La Guajira területe, amely Kolumbia egyik legnagyobb szélenergiával rendelkező régiója, most a fosszilis energiahordozókról a megújuló energiákra való áttérés középpontjába került. A zöld energia iránti ambíció azonban ellenállásba ütközött a helyi lakosok részéről, akiknek területe mélyen összefonódik a kultúrával, a hagyományokkal és a természettel való szoros kapcsolattal.

Iguarán elmondja, hogy „felébredsz, és hirtelen már nem látod a fákat. Helyette csak a turbinák látványa és zaja fogad.” Közössége most megosztja földjét a Guajira 1-gyel, amely Kolumbia két működő szélerőművének egyike. Jelenleg további 15 szélerőmű építése zajlik La Guajirában, és tervek vannak még számos további létesítményre is. „Éjjel a turbinák zaja megzavarja az álmainkat. Számunkra az álmok szentek” – teszi hozzá. A Wayuu közösségnek körülbelül 380,000 tagja él Kolumbiában és Venezuelában, sajátos hagyományokkal és hiedelmekkel rendelkezik. Az álmok a szellemi világ hídját jelentik, ahol üzeneteket kapnak őseiktől, amelyeket a családon belül értelmeznek.

Bár a kulturális zökkenők ellenére Iguarán úgy véli, hogy a Guajira 1-es szélerőműből a közösség hasznot húzott. Az energiaipari vállalat, az Isagen, amely a kanadai Brookfield tulajdonában van, tiszta ivóvízhez, jobb utakhoz és masszív téglaházakhoz biztosít hozzáférést a közösség számára, amelyek felváltják a hagyományos sár- és kaktusházakat. Az Isagen emellett évente díjat fizet három helyi közösségnek a szélerőmű működése miatt, valamint az éves villamosenergia-bevételek egy százalékát és a szénkibocsátási jogok eladásából származó 20%-ot. Ezeket a cégeket veszik meg, hogy kompenzálják szén-dioxid-kibocsátásukat. Iguarán hisz abban, hogy az ilyen energiaprojektek létfontosságú fejlődést hozhatnak Kolumbia második legszegényebb régiójában.

Azonban nem mindenki osztja az optimizmusát. Aaron Laguna, egy Wayuu halász, aki a Cabo de la Vela tengerparti faluban él, azt mondja, hogy a szélerőművek tiszta energiát termelnek, de megosztottságot okoznak a Wayuu közösségek között. Közössége jelenleg konzultációs folyamatban van egy közeli szélerőmű építése miatt. Laguna látott más projekteket, ahol az emberek panaszt tettek a hiányzó átláthatóság, a rossz kompenzáció, a kulturális normák tiszteletben tartásának hiánya és a korrupció miatt. „Rossz tárgyalások folynak, és az erőforrásokat [számunkra] nem jól kezelik a helyiek” – tette hozzá.

Ezek a problémák konfliktusokhoz vezettek az energiaipari vállalatokkal, sőt a Wayuu közösségeken belüli ellentétekhez is. Néhányan ellenzik a projekteket, míg mások úgy érzik, hogy kizárják őket a tárgyalásokból, amelyek hasznot hozhatnának számukra. Joanna Barney, a kolumbiai Indepaz agytröszt környezetvédelmi, energia- és közösségi igazgatója elmondja, hogy „még mindig ott van az az elképzelés, hogy ha zöld, akkor automatikusan jó”. Az Indepaz alaposan kutatta az energiaátmenetet és annak hatásait a Wayuu közösségekre. „Kolumbiában… nincs szilárd jogi keret, amely megfelelően értékelhetné a környezeti hatásokat – és a társadalmi hatások felmérhetetlenek.”

2024 decemberében a spanyol EDP Renováveis leállította két szélerőmű tervét La Guajirában, mondván, hogy a projektek már nem gazdaságosan életképesek. Az egyik ok az volt, hogy az érintett helyi indián közösségek száma 56-ról 113-ra nőtt, így kompenzációt igényeltek. Az EDP döntése az olasz Enel multinacionális vállalat májusi távozását követte egy másik tervezett szélerőműből, amelyet „folyamatos tiltakozásokkal” indokolt, amelyek 2021 és 2023 között több mint felét megakadályozták a munkanapoknak. A Guajira 1-et is útlezárások árnyékolták be, amelyek gyakori tiltakozási formák La Guajirában, amikor a helyiek úgy érzik, hogy nem hallgatják meg őket.

Az Indepaz emellett olyan eseteket is dokumentált, amikor támadások történtek az energiaipari vállalatok alkalmazottai ellen, beleértve a fegyveres rablásokat és elrablásokat. Egyes területeken pedig helyi közösségek közötti erőszakos összetűzések zajlanak, ahol a szomszédos szélerőművek körüli nézeteltérések feszültségeket szülnek. „Mi ezt ‘szélháborúnak’ nevezzük” – mondja Barney. Wieldler Guerra kolumbiai antropológus szerint világos a kapcsolat hiánya a Wayuu és a szélerőművek között. „Két világ beszélget egymással, és nem tudták megérteni egymást” – állítja.

Ez a szakadék kiterjed arra is, ahogyan a Wayuu a szelet érzékeli, amely központi eleme ezeknek a projekteknek. „A Wayuu számára a szelek emberek. Ez nem csupán a szél, hanem a szelek. A Wayuu kultúrában nyolc különböző szél létezik, mitológiai és őszi lények, amelyek sajátos temperamentummal formálják a környező környezetet, és tiszteletben kell tartani őket.” Ezzel szemben a cégek és a kolumbiai kormány a szelet egy olyan erőforrásként tekinti, amelyet ki lehet aknázni a környezeti fejlődés, a profit és az ország energiaszükségleteinek kielégítése érdekében.

Miközben Kolumbia viszonylag tiszta belföldi villamosenergia-mátrixszal rendelkezik, amelynek csaknem kétharmada hidroelektromos energiából származik, az ország továbbra is sebezhető az alacsony vízszint miatt, ami energiaszükségletek kockázatát vonja maga után. Jelenleg a szélenergia csak a villamosenergia-mix 0,1%-át teszi ki. Az energiaipari vállalatok számára, amelyek a régióba fektetnek be, a helyi emberekkel való konfliktusok kockázata aggasztó kilátás. Az AES Colombia például az ország legnagyobb szélerőmű-klaszterét fejleszti La Guajirában, hat szélerőművel. A vállalat hangsúlyozza, hogy nyitott párbeszédet tart a közösségekkel, méltányos kompenzációt kínál, és biztosítja az olyan

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/ckg2ekjjgldo