Titanic felfedezés: forradalmi részletek a hajó végső óráiról

A Titanic katasztrófájának részletesebb megértéséhez újabb fontos lépést tettünk, miután a hajó teljes méretű digitális szkennelésének elemzése új információkat tárt fel a tragikus eseményekről. Az 1912-ben, egy jéghegynek ütközve elsüllyedt óceánjáró, amelynek katasztrófájában körülbelül 1,500 ember vesztette életét, az új 3D-s másolat révén most még egyértelműbben láthatóvá vált, hogy a hajó hogyan hasadt ketté a süllyedés közben. A kutatások során a szkennelés lehetőséget adott arra, hogy újraértelmezzük a hajó utolsó pillanatait.

A szkennelés során kiderült, hogy a hajó kazánházában a mérnökök még a legvégső pillanatokban is fáradhatatlanul dolgoztak, hogy a világítást fenntartsák a hajón. Ez a megállapítás összhangban van a túlélők beszámolóival, akik azt állították, hogy a lámpák még az utolsó percekben is világítottak. A digitális másolat segítségével a kutatók közelről tanulmányozhatták a hajó rozsdás kazánjait, amelyek közül néhány még mindig üzemelt, mivel a víz alá merülés közben is működtek. Ezen kívül a szkennelés során felfedeztek egy nyitott szelepet is, amely arra utal, hogy a gőz folyamatosan áramlott az elektromos generátor rendszerébe.

A hajó hátuljában található kazánházban zajló események egyértelműen megmutatják azokat a heroikus erőfeszítéseket, amelyeket Joseph Bell és csapata tett a hajó világításának megőrzéséért. Bell és mérnöktársai a legnagyobb sötétségben is próbálták megőrizni a fényt, hogy a legénység biztonságosan indíthassa a mentőcsónakokat. Sajnos mindannyian életüket vesztették a katasztrófában, de tevékenységük sok utas életét megmentette.

A Titanic katasztrófájának megértése érdekében egy számítógépes szimulációt is végeztek, amely a hajó szerkezeti modelljét és a jégheggyel való ütközés sebességét, irányát és helyzetét is figyelembe vette. A kutatások során kiderült, hogy a Titanic a jéghegyhez való érintkezéskor sorozatos lyukakat szenvedett el, amelyek mindegyike körülbelül A4-es méretű volt. A katasztrófa előtti időszakban a Titanicot úgy tervezték, hogy unsinkable, vagyis képes maradjon a felszínen még akkor is, ha négy vízzáró rekesz megtelik vízzel. Azonban a szimuláció szerint a jéghegy okozta kár a hajó hat rekeszére terjedt ki, ami végül a hajó elsüllyedését eredményezte.

A Titanic roncsának digitális térképezése különösen fontos, mivel lehetővé teszi a tudósok számára, hogy újra értelmezzék a helyszínt. A hajó orr része szinte érintetlenül áll a tengerfenéken, míg a hajó farának maradványai 600 méterre találhatók, összezúzott fémkupacban. A szkennelés során a kutatók új részleteket is felfedeztek, köztük egy ablakot, amelyet valószínűleg a jéghegy törött össze, és amely megerősíti a túlélők beszámolóit, miszerint a jég beáramlott az utasok kabinjába a baleset következtében.

A Titanic katasztrófája nemcsak egy hajó tragédiája volt, hanem az emberi sorsok szövevényes hálózata is. A tengerfenéken szétszóródott személyes tárgyak még mindig tanúskodnak arról a hideg éjszakáról, amikor a hajó végleg eltűnt a hullámok között. A digitális szkennelés új nyomokat kínál a múlt ezen sötét fejezetének megértéséhez, de a szakértőknek még évekbe telik, mire minden részletet alaposan megvizsgálnak. Ahogy Parks Stephenson, a Titanic szakértője fogalmazott: „Minden alkalommal egy kis részletet árul el nekünk, de mindig többre vágyunk.” A Titanic története továbbra is lenyűgöző és sokkoló, és a kutatások révén újabb titkokat tárhatunk fel a múltból.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cwy6gjwd0g6o